William Long

Név: William Long
Nem: Férfi
Életkor: 24
Foglalkozás: Magánnyomozó

Jellem: Long becsületes, jószívű, álmodozó figura, aki hősök és kalandorok meséin nőtt fel. Nem is tudná ezt letagadni, hisz segít a bajba jutottakon, megmenti a hölgyeket, óvja az elesetteket és a gyengéket. Imád olvasni. Fegyelmezett, higgadt, sőt, bajban kifejezetten hidegvérű, köszönhetően a tizenhét éven át tartó harcművészeti okításoknak.

Külső: Százhetven centiméter magas, fekete hajú és szemű kínai férfi. Általában tornacipőt, kék farmert, sötét színű pólót és egy melegítőfelsőt visel. A napszemüveg és a kalap is gyakran felbukkan nála. Egészséges életet él, nem iszik alkoholt és nem dohányzik. Kifejezetten sportos, atletikus, izmos testalkat, bár ez a bő ruháknak köszönhetően elsőre nem látszik meg.

Előtörténet:
Huszonnégy évvel ezelőtt itt születtem, Angliában, Londonban. Szüleim angol nevet akartak nekem adni, így lettem William. Vezetéknevem maradt kínai. A Long kantoni nyelvjárásban annyit tesz, farkas. A William pedig annyit jelent: Védelmező. Szép kezdet, nem? A Védelmező Farkas...
Tekintettel arra, hogy szüleim egy éttermet vezettek, nem volt sok lehetőségem. Délelőtt iskolába jártam, délután pedig nekik segédkeztem. Este jött az edzés: Unokabátyám kung fuzni tanított. Mint kiderült, kifejezetten jó volt benne. Éjszakánként pedig aludtam, vagy épp a takaróm alatt olvastam a szomszéd hölgytől kapott könyveket, melyekben a hősök megmentik a királylányt, legyőzik a sárkányt, vagy épp kincseket szereznek ősi romok közül... Szóval volt mi építse a lelki világomat. Talán ennek köszönhettem, hogy tizennyolc évesen, mikor letettem az érettségit, beiratkoztam egy tanfolyamra, hogy magánnyomozó lehessek. Még három évig tanultam harcművészetet unokabátyámtól... Bár húsz évesen már inkább csak együtt edzettünk: Mindent megtanultam tőle, amit csak megtaníthatott. Nem mondanám, hogy mesteri szinten művelem a Kung Fu-t, de haladó vagyok. Ezt onnan is tudom, hogy a hecc kedvéért elmentem egy londoni edzőterembe, és kihívtam a terem legjobbját. Őt még könnyedén elintéztem, de a mestere már feltörölte velem a padlót. Szóval a legjobbakkal nem vehetem fel a versenyt, de a Kung Fu amúgy is évtizedeken át tartó önfejlesztés.
Huszonegy évesen elvégeztem a tanfolyamot, és már épp kezdtem volna munkába állni, mikor beütött a baj. Kiderült, hogy szüleimmel valami gond van, így családomat visszatessékelték Kínába. Én maradhattam egyedül, mivel én Nagy Britannia földjén jöttem a világra. Kicsit kínos, de maradni akartam. Szüleim hagytak nekem egy zsák pénzt, ám nem akartam Londonban dolgozni: Egy kezdő nyomozónak a profik között nem lett volna esélye. Így egy békés kisvárosba, Darkmouthba költöztem. Vettem egy Colt Diamondback típusú revolvert, egy kis lakást a belvárosban, és egy Kawasaki motort, és beköltöztem. Nem sok pénzem maradt, de miután kiraktam a hirdetéseket a munkámról, hamar jöttek az első megrendelők, és egész jól élek így. Nem vagyok gazdag, de megvannak a magam lehetőségei. Így élek azóta is...