Café Troubadour

Clara épp a szerkesztősége felé tartott, amikor meglátta a csöpnyi kávézót. Mivel volt még egy órája a megbeszélésig úgy gondolta, hogy megiszik egy kávét és még egyszer átfutja az érinteni kívánt témákat.

Clara felemelte a fejét, majd lassan a hang tulajdonosa felé fordítja a fejét. A másodperc egy töredéke alatt átfut az agyán csomó kérdés, majd szemmel kezdi méregetni és megállapítja, hogy milyen helyes ez a fiatalember. Majd végül megszólal:
-természetesen... foglaljon helyet

Ahogy lazán elnyomja a csikket cipője sarkával, Lilliann körbenéz az utcán. Most először indult körbenézni a városban, s gondolván egy társasági helyre kéne mennie, apartmanja közelében lévő kávézóhoz ment. Egyik lábával lazán benyomta az ajtót, közben pedig az embereket szemlélte. ~Bizonyára ők sem kíváncsiak rám...~ Látván, hogy nincs szinte egy asztalnál sem ülőhely, a bárpulthoz igyekezett, és miközben rendelt egy csésze kávét, egy újabb cigarettára gyújtott rá. Az embereket nézte, akik közt csupán két érdekeset talált. Egy feketébe öltözött, mégis kedélyesnek tűnő kínai fickó elegyedett beszélgetésbe egy fiatal, csinos nővel.

Clara az asztalnál kedélyesen elbeszélgetett az újonan megismert fiatal férfival és közben azon jártatta az agyát, milyen jó lenne, ha ma nem tartana megbeszélést. Már egészen belemerültek a beszélgetésbe, amikor hirtelen belépett az ajtón egy meglehetősen divatosan öltözött nő és rögtön arra gondolt (munkájából kifolyólag), hogy ott lehetne egyik magazinjának címlapján.
Közben válaszol Mr. Long kérdéseire...
A nevem : Clara Rose Potter és újságíró vagyok.
Ön elárulja, hogy mivel foglalkozik?

Még mindig azt a nőt és férfit nézi az asztalnál. Miközben észreveszi magát, amint őket bámulja, gyorsan, amolyan pótlásként, beleszívott cigarettájába, és ezzel a mozdulattal kiöntötte magára a kávét, miközben szinte tövig szívta a cigit. ~A rohadt életbe...~ Idegesen pattant fel az asztaltól, és igyekezett egy szalvétát találni. Tekintete rögtön az eddig bámult asztalra tévedt, ahol megpillantott egy köteg életmentő törlőkendőt. Odasietett.
-Elnézést. Azt hiszem, mostanában nem vagyok túl szerencsés. Kérhetek egy pár szalvétát?

Clara odafordul Mr. Longhoz és megkérdzi tőle:
- bánná, ha a hölgyet beszélgetésre invitálnám?

aki az imént szaladt oda hozzájuk meginvitálná egy beszélgetésre... Gondolta kihasználja az alkalmat és megkérdezi:
- mi a foglalkozása?- egy üzleti jellegű kérdést is intéz hozzá.
Miközben a hölgy törölgette a ruháját és a pultot szemügyre vette... ez már foglalkozási ártalom nála.

Meglepetten ejtette ki kezéből a kávés zsebkendőt. Fehér fölsője kellemes barna színt vett fel. Nem tudta, mit válaszoljon egy a foglalkozására irányuló kérdésre.
-Izéé... ~a fenébe, a fenébe~... Egy bárban dolgozom éjszakánként. ~Van egyáltalán ilyen bár ezen a helyen?~ Kezet nyújtott a hölgy felé.
-Amúgy Lilliann Hamilton vagyok.

Mikor meghallotta, hogy Lilliannenak mi a foglalkozása egy aprócska pici mosoly csillant meg a szája szélén. Arra gondolt, hogy pont egy ilyen személyt keresett a szerkesztőségbe...
- Lenne kedve elnézni egyszer a szerkesztőségembe?- remélem nem veszi tolakodásnak.

Majd odafordult Mr. Longhoz és azt mondta neki:

- Köszönöm az ajánlatot, nagyon kellemes lenne, ha elvinne a munkahelyemre.

~Meglep, hogy elhitte...~
-Esetleg lehet róla szó. Itt a mobilszámom.
Miközben egy szalvétára elkezdte felfirkálni a számát, tovább beszélt.
-De most azt hiszem, megyek, mert munka előtt még át kell öltöznöm otthon.
Odaadta a szalvétát, elköszönt az asztaltársaktól, és cigire gyújtott, miközben elhagyta a kávézót.