Sikeresen hazaért a kapitányságról, csodával határos módon alig néhány ember vette észre, míg félpucéran megtette a kapitányság és a saját lakása közti tíz percnyi gyalogutat. Amint kulcsra zárja maga mögött a bejárati ajtót, megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját. Sose örült még ennyire annak, hogy hazaért. A ruhái maradványait kivágja a kukába, beáll a zuhany alá. Őrjítően jól esik neki a hideg víz, de aztán átkozza is magát: alvást tervezett, ám a hideg zuhany annyira felfrissítette, hogy most biztos benne, hogy órákig nem jönne álom a szemére.
~ Talán előrébb hozom a repülés gyakorlását, sötétedéskor kimegyek a parkba. ~
Addig is elkezdi összegyűjteni, amire szüksége lehet. Egy hátizsákba pakol magának váltóruhát, hogy ne eshessen meg vele ismét hasonló incidens, csomagol némi szendvicset - ki tudja meddig lesz kint alapon - aztán leül, és naplementéig a TV-t nézi.
Induláskor eltöpreng, hogy magával vigye-e a pisztolyát, aztán kis mérlegelés után - meg a tegnap esti emlékek hatására - úgy dönt, hogy viszi. Összecsomagol, majd elindul a parkba.