A White Lion kocsma

- Nem maradhattam, ha ott találtak volna...
Kezdi a válaszát, ám félbehagyja a mondatot, míg felnéz a belépőre. A bűvész volt az, akivel itt találkozott korábban.
- Szóval, ha ott találtak volna, egy rakás nagyon kellemetlen kérdést kellett...
Ismét félbeszakad a válasz, ám ezúttal egy ismeretlen, gyanúsnak tűnő fazon lépett be. Jason-nek már az is elég lett volna az idegeskedéshez, hogy a fickó totál feketébe burkolózva, arcát is eltakarva érkezett, de ahogy a pultoshoz beszélt, már végképp sok volt. Felpattan ültéből, és odaszól az ismeretlennek.
- Hé, öregem, vigyázz a szádra, és ha jót akarsz azt ajánlom, hogy szedd le azt a kendőt az arcod elől!
~ Még a végén kirabolja a kocsmát, na abból nem eszik. ~
Lassan elindul a figura felé, miközben óvatosan a fegyveréért nyúl. Igyekszik ezt úgy tenni, hogy ne lehessen sejteni a szándékát, ám, ha úgy hozná a szükség, egy pillanat alatt elérje a glock-ot.

Jack szintén feláll az asztaltól, és Jasontól kissé lemaradva figyeli az eseményeket. Hallja, amint Pókmacsek a hátizsákban vadul sziszegni kezd, mikor a feketébe burkolózott idegen belép az ajtón. Jack nem érti félre a hangot, tudja, hogy gáz van... A késéért nyúl, de az a tengerben tett kis utazása során elveszett. Ezt halkan szentségelve veszi tudomásul.

Felvonja a szemöldökét, ahogy végignéz a furcsa jövevényen. Talán ő is utcai előadó lenne? Mit akarhat és miért nyit ilyen agresszívan? Leteszi az italát és közelebb lép felé, cilinderét leemelve kicsit meghajol.
- Uram, kérem, felnőttek vagyunk. Úgy gondolom akármi is a probléma el tudjuk intézni civilizáltak módjára is, nem igaz? - pillant fel rá barátságosnak szánt mosollyal az arcán.

- Mi a...
Nem sok ideje marad reagálni, tisztában van vele, hogy most értelmetlen lenne előhúzni a pisztolyt, nem sokra menne vele, ám elugrani sincs ideje, így csak védekezőn maga elé kapja a karjait, és reménykedik benne, hogy ha nem is megfelelő, de életmentő védelmet sikerült rögtönöznie.
~ Kezdek besokallni ebből az egész Mythia dologból. ~

Jackson megpróbál átalakulni, erősen koncentrál arra az érzésre, ami a hajón kerítette hatalmába. Az izmai megfeszülnek, és elkezdi érezni az ismerős viszketést. Patakokban kezd róla folyni a verejték, majd mindez elmúlik, ahogy jött. Az izgalom miatt nem biztos a sikerben, de felkapja a pultról az első kezébe eső nehéz tárgyat, és teljes erőből a randa lény felé hajítja.

- A jó kurva élet! - kiált fel hangosan és szinte azonnal a pult mögé veti magát, átgurulva azon.
- Ez a ti háborútok, nem az enyém! Hagyjatok ki belőle! - kiálltja ki onnan, közben szemeivel a legközelebbi kijáratot keresi.

A repülés ezúttal nem olyan kellemes, mint amilyennek szárnyakkal érezte, és a végén is sima landolás helyett egy erőteljes becsapódás várja. Azaz kettő: először a wc ajtaja, ami beszakad a nekivágódó Jason-tól, azután pedig a hideg csempe padló.
- Azt hiszem, ennek nyoma marad. - nyögi.
Nagy örömmel konstatálja, hogy a pisztolyát nem hagyta el, elő is rántja, majd úgy ahogy van, fekvő helyzetből igyekszik eltalálni a szörnyeteget. Kétszer húzza meg a ravaszt, és elmosolyodik ahogy hallja, ahogy a fegyver felugat a kezében.

Jackson hátraveti magát a közeledő csápok elől, így elkerüli, hogy a nyakát kapják el. Teljesen nem ússza meg így sem, érzi, hogy a bal lábára tekeredik az egyik kacs. Hiába kapar, a szörny egyre közelebb húzza magához, és a levegőbe is felemeli... Jack megpróbálja felhúzni magát, hogy megkétszerezett erejével megszorongassa a lábát szorító végtagot...

A rémalak szavait hallva rájön: ha nem segít a többieknek, ő maga sem fog kikerülni ebből a helyzetből élve. Legyőzni persze nem tudják, de... Hova futhatnának? Hirtelen eszébe jut a kompasz és elő is veszi. Hogy is volt... A szeméhez helyezi és elengedi, reménykedve, hogy az lebegni fog és utat mutat egy portálhoz. Utána már csak le kell lassítani az alakot és meg fognak tudni szökni...

A lény fájdalomüvöltése hihetetlen boldogsággal tölti el, ami hamar eltűnik, mikor észreveszi a felé közeledő csápokat. Nem lenne ideje feltápászkodni, ezért csak elereszt egy utolsó lövést, aztán arrébb gördül.

Jack észreveszi a közeledő veszélyt, és elkiáltja magát:
-Pókmacsek, segíts!!!
Közben megpróbálja kiszabadítani legalább az egyik kezét, harapja, karmolja a csápokat, ahol éri őket...

Megjegyzi az irányt aztán egy gyors mozdulattal ismét a belső zsebébe rejti a kompaszt. Gyorsan kipillant, felméri a helyzetet és közben figyeli, hogy milyen anyagok vannak a közelben, amelyeket esetleg manipulálhat (például van-e konnektor). Legrosszabb esetben pedig még mindig ott a föld... Még sohasem próbálta, de hát amint mondják, a puding próbája az evés. Állítólag csak nyugodtnak kell lennie és koncentrálnia kell... nem lehet olyan nehéz, nem igaz?

Hamar belátja, hogy semmi esélye, így amint észreveszi, hogy a lény mással van elfoglalva, nehézkesen feltápászkodik, és amennyire az erejéből telik, az ajtó felé rohan. Fegyverét készenlétben tartja, ám nem pazarolja a lőszert, ha nem szükséges.

Jackson nagyot puffan a földön, és látja, amint Pókmacsek tépi-szaggatja a szörnyet. ~Na, fut a bátor nyomozó... Fenébe, tényleg el kéne tűnni...~ Füttyent egy hangosat Pókmacseknak, és Beckett után szalad. Futás közben felkapja a kis barátját, és vaktában dobál hátrafelé minden keze ügyébe kerülő tárgyat, hogy a szörny azt higgye, folyamatos támadás alatt van. ~Így talán nem néz ki a rohadt csápjai közül...~

Kicsit megkönnyebbül, ahogy felfogja: még sem kell most próbálgatnia újdonsült erejét. Gyorsan kiugrik a pult mögül és rohanni kezd ő is amennyire gyorsan csak tud. Amint kiérnek, gyorsan beméri a kompasz által mutatott nyugati irányt és odakiált a másik kettőnek:
- Gyertek erre, gyorsan! - Reménykedik benne, hogy találnak majd egy búvóhelyet, ahol ellenőrizheti majd az irányt.

Épp az ellenkező irányba tervezte a menekülést, de nem bánta, hogy végül a bűvésszel tartott. A világ összes kincséért se ismerte volna be magának, de ebben a helyzetben nem szívesen maradt volna egyedül. Amint észreveszi a kékes derengést, elhúzza a száját.
- Ugye az nem az, amire gondolok?

-Miért, mire gondolsz? Kezd kicsit a tököm tele lenni azzal, hogy semmiről nem tudok egy kurva szót se. Ki a fene volt ez, és most hova megyünk?
Jackson már az idegösszeroppanás határán van... Szerencsére ilyenkor, órákkal pirkadat előtt, és éjfél után teljesen kihaltak az utcák, így nem kelt feltűnést természetfeletti fénnyel izzó aurája. Gyorsabb a többieknél, ezért próbál segíteni nekik, hogy gyorsabban haladjanak a... Nem is tudja, hogy mi felé...