AA-422 -es raktárház

Jason a kikötőben csavarogva az elhagyatottnak tűnő raktárház elé tévedt. Csalódott volt, mert már órák óta járta a környéket, de még senkiből nem sikerült kihúznia használható információt. Úgy döntött ideje pihenőt tartania, mielőtt folytatná a kérdezősködést, ezért odasétált a raktárházhoz, hátát a falnak vetette, majd lecsúszott a hideg járdára.
- Nem lesz ez így jó. Nagyon nem.
Motyogta maga elé, aztán nagyot sóhajtott.

Jacksonnak ma elég könnyű napja volt, egy viszonylag egyszerű munkára bérelték fel reggel a Rákhalászban. Néhány ládát kellett csak feldobálni egy kis teherszállítóra, és nem volt szabad kérdéseket feltenni. Ahhoz képest elég szép summát szedett össze, negyven fonttal lett gazdagabb a nap folyamán. Éppen hazafelé tartott, és a lepukkant raktárház előtt ment el. Látta, hogy egy gyanús alak álldogál a rég elhagyott épület mellett. Valójában igazán gyanús csak az volt, hogy az illető ruhája túl tiszta és elegáns volt a kikötőnegyedhez. Jack megrántotta a vállát, és a kocsma felé indult, hogy megünnepelje a napi bevételt...

Jack ismerte jól a kikötői balhékat, és nem félt részt venni bennük. Abban a hiszemben, hogy az üldögélő fickónak köze van a dologhoz, felé iramodott...

A sikolyra felkapja a fejét, és felpattan. Néhány pillanatig késlekedik csak, aztán az ajtóhoz rohan készen arra, hogy berúgja. Nem figyel a közelítő pasasra, előhúzza szolgálati fegyverét, majd minden alaposabb megfontolás nélkül az ajtóba rúg.

A körülményekből rájött, hogy a fickó talán mégse a bentiekkel van, ezért ő is mellé ugrott, hogy kövesse a raktárházba. Körülnézett, hátha lát valami hasznos fegyvert, egy törött vasdarabot, üveget, vagy akármit, amivel jobban tudna verekedni. Mivel ilyet nem talált, előhúzta övéből a halászbicskát, és azzal állt a nyomozó mögé, hátát a falnak vetve.

- Mi a...
Megdermed, amint megpillantja a lényt, csak akkor tér magához, mikor az egy hatalmas ugrással egy polcsor tetejére veti magát. Ráfogja a glock-ot a szörnyetegre, készen arra, hogy meghúzza a ravaszt, ha az a valami támadna, szeme sarkából pedig a sikoly forrását kutatja.

Jackson kórusban szólalt meg a fegyveressel:
-Mi a... - csak épp ő be is fejezte a mondatot.
Ahogy feleszmélt, a sikoltás forrását kezdte kutatni, berohant a magasra tornyozott ládák közé.
-Ki van itt?! - üvölti bele a raktárcsarnok csendjébe.

- Szóval te sikítottál, te nyavalyás...
Motyogja maga elé, majd felidézi magában a kislány arcát és óvatosan, fegyverét maga elé emelve a lények után indul. Aggasztja egy kicsit a furcsa fény, meg az idióta szörnyek, de nincs ideje hosszasan töprengeni ezen, ha nem akarja elveszíteni a lények nyomát. Reménykedik, hogy a cipő így elhagyva nem jelent rosszat, hogy a kislány még életben van. Sietősebbre veszi a lépteit.

Jack csatlakozott a fegyvereshez, odafordult hozzá:
-Te, ez meg mi a fene?
Eléggé félt, görcsösen markolta izzadó tenyerében a kést, nem tudta, mi vár rájuk az ajtó túloldalán. Visszafordulni sem mert, nem hagyta a büszkesége és a kíváncsisága.

- Hogy mi a fene? Szerintem egy rossz álom. Azt hiszem ideje értesítenem a kapitányságot. Tudniuk kell erről a... erről a... akármi is ez, jobb, ha tudják.
Idegesen matatni kezd a zsebeiben, a mobiltelefonját keresi.

-Oké, szólj csak az X-aktásoknak, én addig körülnézek kicsit idebent.
Körbejárt az épületben, bármilyen furcsa dolgot keresett. Megnézte a ládákat, hogy kinek a tulajdona, honnan adták fel őket, mióta lehetnek itt... A kést azért nem tette el, ki tudja, mi mászkálhat még idebent? Titkon hátrafordult, majd mikor meggyőződött arról, hogy nem figyeli újdonsült társa, belecsípett a karjába. Fájt.

Néhány percnyi hiábavaló próbálkozás után feladta a küzdelmet a telefonnal, majd az idegen fickó után indul, közben visszacsúsztatja a zsebébe a készüléket.
- A kapitányságot nem sikerült elérnem, úgyhogy nekünk kell körülnéznünk, és ha már itt tartunk, én Jason Beckett nyomozó vagyok.
Kezet nyújt az alaknak, majd a hátizsákra téved a tekintete.
- Azt hol találta?

-Jackson Semmiközehozzá. Jack. Maga zsaru? Igen? Ez egy kiscsaj táskája. Ez meg valami napló. Azt írja, bement ezen a kapun, vagy mifenén.
Úgy gondolja, nem érdemes hazudozni.
-Amúgy láttam ide bejönni pár napja szerintem. Azt hittem, csavargó gyerek, nem zargattam. Szerintem simán ki-be lehet mászkálni. Én bemegyek. Ha van elég vér a pucájában, jöjjön maga is.
"Nem szeretek tökölni, jobb mielőbb megtudni, mi a fene folyik a placcomon..."

- Az a "kiscsaj" egy tizennégy éves lány, aki két hete tűnt el. Pont az ő ügyében nyomozok.
Elolvassa a napló utolsó pár mondatát, majd nagy sóhaj után elindul a kapu felé.
- Én megyek előre - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, aztán átlép a kapun.

Jack azonnal utánamegy. Vesz egy nagy levegőt, megmarkolja a kését, és belép a kék kapun.

Jason-t kettős érzés kerítette hatalmába: egyrészt örült, hogy végre megtalálta a lányt, és hogy ebből az őrületből is épségben hazajutottak, másrészt fogalma se volt róla, hogy mihez kezdjen az akaratlanul a városra szabadított szörnyeteggel. Aggódott az ártatlanok életéért, de belátta, hogy jelen helyzetben vajmi keveset tehet értük. Érezte, hogy ráférne egy kiadós alvás, de tudta, hogy előbb még egy utolsó dolgot el kell intéznie. Összeszedte a lány cuccait, majd odasétált mellé.
- Gyere velem, hazaviszlek. A szüleid már rettenetesen aggódnak érted.
Már épp indult volna, mikor eszébe jutott még valami. Jack-hez fordult, és átnyújtott neki egy névjegykártyát.
- Ha ez a valami feltűnne a környéken, akkor hívj fel.
Aztán a lányt maga előtt tolva elindult a kijárat felé.