A Rendőrfőkapitányság

Hozzászólások száma : 94 Join date : 2011. Jan. 17.

A Rendőrfőkapitányság épülete három emelet magas, viszont a föld alatt is folytatódik, további négy szinttel. Összesen ötszáz ember dolgozik itt, reggeltől estig, ám éjszaka is itt tartózkodik legalább százötven járőr és tíz nyomozó. Darkmouth városában több mint 400 000 -en laknak, így szükség van egy ütőképes, nagy létszámú rendőrségre. Összesen 1500 járőr vigyázza a rendet nappal és éjszaka az utcákon, az itt dolgozók ehhez adódnak hozzá.

A rendőrség legfelső szintjén irodák találhatóak, és a rendőrfőkapitány, William Langdon méretes irodája. A másodikon főleg a nyomozati központok: Gyilkosságiak, Drognyomozók, Eltűnt Személyek, és hasonlók. Az első emeleten találhatóak a kihallgatószobák és a járőrirodák: Egy irodában húsz járőr foglal helyet. A földszinten a látogatóközpont foglal helyet, ahol bűneseteket lehet bejelenteni. A mínusz egyediken találhatóak a fogdák és még pár kihallgatószoba. A mínusz kettediken a nyomozati labor található, a mínusz harmadikon a mélygarázs és a gépház, a mínusz negyediken pedig a Különleges Fegyvertároló, ahová csak a Rendőrfőkapitány Különleges Engedélyével lehet belépni.

William Langdon Rendőrfőkapitány

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 4:54 pm

Ahhoz képest, hogy egész éjszaka alig több, mint két órát aludt, viszonylag kipihenten érkezik a kapitányságra. Mivel az utcában lakik, gyalog tette meg az idevezető utat, közben végig azon morfondírozott, hogy amikor elérkezik az idő, és jelentést tesz, vajon mit mondjon el a tegnap este történtekből. Teljesen egyértelmű volt, hogy ha a teljes történetet előadná, őrültnek néznék. Nem csoda, ő is ezt gondolná bárkiről, aki ezzel állna elő. A legfelső emelet felé veszi az irányt, meg sem áll a főkapitányi irodáig, az ismerőseinek is csak odaköszön és már megy is tovább. Mikor megérkezik az ajtó elé nagy levegőt vesz, majd bekopog.

Hozzászólások száma : 94 Join date : 2011. Jan. 17.

Langdon Rendőrfőnök hangja bentről úgy dübörög elő, mintha valaki elsütött volna odabent egy ágyút.
- SZABAD!
Majd hallani, ahogy a nagy szék megnyikordul, miközben Langdon feltápászkodik belőle, majd megigazítja ruháját, és a fejére teszi a sapkáját. Mikor Jason belép, elmosolyodik.
- Üdvözlöm, Beckett nyomozó! Először is szeretnék gratulálni a munkájának, és attól függően, hogy mit mond nekem, lehet, hogy kikandikál egy kitüntetés is. Tudja nagyon kínos volt, hogy két hétig nem haladtunk, és maga egyetlen éjszaka alatt felgöngyölítette az egészet. Foglaljon helyet kérem, és mesélje el, hogy mi történt!
Mutat rá az egyik kényelmes, vendégek számára fenntartott bőrfotelre a kapitány, majd újra leül a karosszékébe, és várja a beszámolót.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 5:18 pm

- Köszönöm, kapitány úr.
Mondja, miközben helyet foglal. Újabb nagy levegőt vesz, majd belefog a mondandójába.
- Miután azt a hírt kaptuk, hogy Josephine-t látták a kikötőben, de nem találtunk ott semmit, találkoztam egy újságíró ismerősömmel, Milo Reagennel. Azt mondta, hogy a dokkok környékén a jelvényekkel nem megy semmire az ember, próbáljak anélkül kérdezősködni, és úgy döntöttem, hogy a tanácsa megér egy próbát.
Itt kis szünetet tartott, nagy levegőt vett, és miután megtalálta a megfelelő szavakat, folytatta.
- Órákon át kérdezősködtem a környéken, de nem jártam több sikerrel, mint a korábban odaküldött fiúk, csalódottságomban leültem az AA-442 -es raktárház elé, hogy összegezzem a helyzetet, mikor furcsa hangokat hallottam odabentről. Bementem, hogy leellenőrizzem, és bent megtaláltam a lányt.

Hozzászólások száma : 94 Join date : 2011. Jan. 17.

- Szóval az egész a szerencsének és a véletlennek köszönhető?
Mondja elgondolkodva a rendőrfőkapitány, majd elővesz egy mappát, és lapozgatni kezd. Elővesz egy dvd-t, és és berakja az asztalán álló gépbe, a monitort pedig úgy fordítja, hogy mind a ketten lássák.
- Ez egy újonnan felszerelt biztonsági kamera felvétele. Alig két napja rakták ki. Ott a raktár. Ott jön maga...
Mutat a kép egy részletére.
- Leül... Jön egy másik fickó. Valami kitöri az ablakot, és mindketten berohannak. Most tekerjünk egy kicsit.
Megnyom egy gombot, és négy perc alatt négy órát teker végig.
- És itt jönnek ki a kislánnyal. Nos, négy órát töltöttek bent. Négy óra alatt kutattak át egy teljesen üres raktárat?
Ám Jason lát mást is... Csak az látja, aki tudja, hogy ott van. Egy fekete árny, ami az épület hátuljától a víz felé suhan. Egy másodperc alatt eltűnik.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 5:52 pm

- Nem egészen, uram.
Mondja kissé elbizonytalanodva. Mostmár tudja, hogy csak úgy vághatja ki magát, ha hazudik. Az igazság elhallgatása már nem elég.
- A másik fickó egy Jack nevű figura, gondolom valahol a dokkoknál dolgozhat, vagy csak arra járt. A kislány bent, az emeleti irodában elbarikádozta magát. Mégse törhettük rá az ajtót, megpróbáltuk rávenni, hogy jöjjön ki magától, ezzel telt el az a négy óra.
Reménykedik benne, hogy a kapitány megelégszik a válasszal, ám sejti, hogy nem ússza meg ilyen könnyen. Aztán valami szöget üt a fejében.
~ Négy órát mondott? Az lehetetlen, az egész nem tarthatott tovább fél óránál. ~

Hozzászólások száma : 94 Join date : 2011. Jan. 17.

- Nos... Akkor majd odaküldök egy járőrt az Omega Corporation raktárépületéhez, hogy nézze meg, minden rendben van-e az épülettel. Köszönöm. Írja meg a jelentését az eseményekről, és adja le az irodán.
Ekkor csörög a telefon. A rendőrfőkapitány felveszi, és egy pillanatra elsápad.
- Igen... Rendben... Odaküldök valakit...
Leteszi a telefont, és elgondolkodik. Ujjait összefonja, ahogy felkönyököl az asztalra, és az előtte ülő nyomozóra néz.
- Állattámadás történt a dokkoknál. Egy horgászt elkapott valami, és szó szerint darabokra szedte. A járőrök szerint valami nem stimmel, így odaküldök egy nyomozót, hogy nézzen utána a dolgoknak.

Ám mindeközben Beckett nyomozó különösen kezdi érezni magát... Mintha forróság öntené el a testét, és szabad levegőre van szüksége... Az utcára... Nem, nem, az utca nem jó. Több kell... Sokkal több... Talán a tető!

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 6:11 pm

- Köszönöm, uram. Engedelmével távozok.
Majd kisétál a szobából. Amint becsukódik mögötte az ajtó, futó léptekben indul meg a tető felé, nem törődik senkivel és semmivel. Nem tudja mi ez az érzés, de egyre kényelmetlenebbül érzi magát tőle. Felrohan a lépcsőn, ami a tetőre vezet, majd jószerivel feltépi az ajtót, csak, hogy végre kijusson.

Hozzászólások száma : 94 Join date : 2011. Jan. 17.

A láz egyre erősebb, és szó szerint térdre kényszeríti a nyomozót, majd egy csapásra elmúlik. Jason már épp felegyenesedne, amikor a forróság újra felerősödik, és újra földre kényszeríti. A következő pillanatban a férfi úgy érzi, mintha a lapockái kirobbannának a hátából. Ám hirtelen elmúlik a láz, a fájdalom, minden. Deréktól fölfelé leszakadt róla minden ruha, hátáról pedig két hatalmas, fekete szárny áll ki. Szemei sárgán foszforeszkálnak. Mintha most alacsonyabb is lenne. Vagy tíz centivel.

//Üdvözletem, kedves Fénylény!//

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 6:46 pm

Hihetetlenül megkönnyebbül, mikor elmúlik a fájdalom. Értetlenül mered néhai ruházatának cafatjaira, majd eszébe villan az érzés, amit a lapockái környékén érzett. Lassan hátranyúl, majd rémülten rántja vissza kezét, mikor ujjaival tollakat érint.
~ Mi a franc? ~
Visszarohan az ajtóhoz, és becsukja. Ha valaki feljönne a tetőre, legalább hallja, mikor az ajtó nyílik. Hosszú percekig, csak járkál fel-alá a tetőn, azon töprengve, hogy mihez kezdjen. Végül a kíváncsisága legyőzi a rémületet, és újra hátranyúl. Rövid tapogatódzás után rájön, hogy amik a hátából kiállnak, csak szárnyak lehetnek. Megpróbálja megmozdítani őket. Furcsa érzés, rettenetesen furcsa. Mindenesetre, bár még bizonytalanul, de a szárnyak engedelmeskednek akaratának.
~ Hát ez zseniális, talán egyszer még repül.. ~ Eddig jutott a gondolatmenetben, mikor tudatosult benne, hogy ezek után sehol se mutatkozhat, és hogy jelenleg egy tetőn van, és nem jut le innen anélkül, hogy ne lenne baromira feltűnő. Leül az ajtó elé, hátát, és szárnyait az ajtónak veti, arcát pedig a tenyerébe temeti.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 7:32 pm

Jason még egy jó negyed órát üldögélt kétségek közt vergődve, mikor rájött, hogy így sose fog megoldást találni a helyzetére, ahhoz hogy jó ötlettel tudjon előrukkolni, le kell higgadnia. Biztos volt benne, hogy van kiút, ám azzal is tisztában volt, hogy csak nyugodtan képes kigondolni, hogy mi lehet az. Fogalma se volt, hogy hogyan álljon hozzá, jobb ötlete nem lévén elkezdte felidézni a régi szép emlékeit. Már jócskán az akadémiai éveinek szépségein merengett, mikor érezte, hogy lassan elkezdett megnyugodni.
~ Végülis, szuperhős még lehetek.~
Erre a gondolatra elnevette magát.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 7:58 pm

- Szép szárnyak...
A hang a közelből jön. Egy férfi ül törökülésben a tetőkijárat tetején. Hórihorgas figurának tűnik, haja fekete, középhosszú, szemei szintén oly sötétek, akár az éjszaka. Ahogy körmei is. Eléggé borostás. Katonai bakancsot, egy terepszínű, bő nadrágot, egy fehér pólót, és egy fekete, derékig érő bőrkabátot visel. A nyakában egy különös medál lóg, mely valahogy emlékeztet a furcsa jelekre, melyeket Jason Mythián láthatott.
- Bár soha nem értettem ezt a dolgot. Miért kell egy százhetven centiméter magas lénynek öt méteresnél nagyobb szárnyfesztávolság. Ez örök kérdés marad számomra. Amúgy hogy vagy?
A fickó úgy viselkedik, mintha a nyomozó szárnyaiban nem lenne semmi különös. Elővesz egy doboz cigarettát, kihúz egy szálat, és rágyújt.
- Minden rendben? Meló tetszik?
Kiveszi a szájából a "koporsószeget", és kifújja a füstöt.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 8:12 pm

Az idegen hangjára felkapja a fejét, feltápászkodik, majd szembe fordul a fickóval.
- Te ki vagy?
Eleinte ennyire futja a meglepettségtől, majd ahogy ott áll pár másodpercet feltűnik neki, hogy a figura túl természetesen viselkedik.
- Nem érted miért kell ekkora szárny? - az "ekkora" szót erőteljesen megnyomja, és közbe rábök a szárnyaira - Nem is tartod furcsának, hogy egyáltalán van?
~ Hát nem szívbajos egy ember, az már szent. ~
Erősen elgondolkozik azon, hogy kérjen-e egy cigarettát, de végül úgy dönt, hogy inkább nem teszi.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 8:17 pm

- Nos, nem. Váratlannak váratlan, nem hittem volna, hogy már itt tartunk, és kicsit ködösek az emlékeim, mivel az utolsó ilyen időszámításunk szerint négyszáznegyvenkilencben láttam, de egyébként teljesen átlagos szárnyaid vannak.
Mondja a férfi, majd egy kékeszöld villanás kíséretében eltűnik. A hangja pontosan Jason mögül szólal meg, és a nyomozó érezheti, hogy az ipse a szárnyait taperolja.
- A tartásuk jó, jó erőben vannak, ahogy néztem a szemeid is szép arany színűek, fesztávolság... Jézusom, öt méter húsz centi! Erről beszélek én.
És mindezt úgy, hogy a szájából végig ott lóg a cigaretta. Ekkor a villanás Jason háta mögül jön, és a fickó megjelenik előtte.
- Barátom, gratulálok. Rég láttam ilyen szép állapotban lévő Fénylényt. Ritka az ilyesmi manapság. Nos, mesélj magadról valamit! Had tudjam, ki volt az új hullámból az első!

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 8:30 pm

Jason egyre inkább furcsállotta a fickó viselkedését, amikor pedig a háta mögé teleportált, - ennél jobb kifejezést nem talált rá - egyenesen kirázta a hideg. Ráadásul egyre több olyan dolgot mondott, amiket nem értett, amiket egyszerűen nem tudott hova tenni.
- Azt hiszem valami félreértés lehet, nem tudom miről beszél, fogalmam sincs mi az, hogy "Fénylény", én Jason Beckett vagyok, egyszerű, hétköznapi ember, nyomozóként dolgozok ebben az épületben, és itt lakok nem messze, egy átlagos kis lakásban.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 8:42 pm

A figura felhúzza az egyik szemöldökét, majd elvigyorodik.

- És öregem szárnyaid vannak, le sem tagadhatnád. De ha gondolod, felhívok pár embert, hogy eldöntsék, ember vagy-e vagy sem. De hogy biztos lehess a dologban, elmagyarázom, hogy mi a jelenlegi szituáció. Valaha az őseid egy másik világon éltek. Ennek a neve Mythia. Kilenc faj lepte be: Az Angyalok, a Paladinok, a Lycanok, a Démonok, a Vérszívók, a Gargoyleok, a Tündérek, a Mágusok, és az emberek. Mint egy fantasy regény, elég egyszerű. Nos... Hatezer évnyi boldog élet és háborúskodás végén a világ úgy döntött látszólag, hogy összeomlik. A Mágusok kidolgoztak egy tervet, hogy hogy léphetnének le, de ez a többi faj fülébe jutott, és átjöttek ide. Szétszóródtak világszerte, és aki nem ember volt, az embernek álcázta magát, mivel a helyiek túlerőben voltak, és szerették a boszorkányégetést. Na, ezeknek a srácoknak lettek gyerekeik. A Mythiára vezető kapukat meg lezárták. Ugrunk az időben ezerötszáz évet. Itt, ebben a Darkmouth nevű koszfészekben az energia elkezdett átszivárogni a két világ között. Ennek köszönhetően az ereidben csörgedező angyalvér felébredt. Nos, két nagy frakció volt Mythián: Az egyik oldalon az Angyalok, a Lycanok, vagy nevezd őket vérfarkasnak, ha akarod, és a Paladinok álltak, ők alkották a Fény Seregét, a másikon a Démonok, a Vérszívók és a Gargoyle -ok, ők voltak a Sötétség Hordája. A mágusok és a tündérek pedig pártatlanok maradtak. Jó, a mágusok közül jópár beállt ebbe vagy abba a seregbe, de ez részletkérdés.

Mélyet szív a cigarettából, és kifújja a füstöt, majd egy pillanatra elgondolkozik.

- Nos, mivel te vagy az első új hullámos mythiai játékos, ezért még elmondok pár dolgot. Az angyalok nem igazi angyalok, mivel a vérükben elég sok emberi is van. Ezért inkább Fénylény. Félangyal. Tetszik érteni? Ahogy a Démonok sem igazi Démonok, ugyanezzel a logikával levezetve ők az Árnylények. A fény és a sötétség elvből szemben áll egymással, mivel a Fény Serege a halandó emberek jólétét és biztonságát akarta, addig a Sötétség Hordája hatalmat, dicsőséget, és több ezer szolgát szeretett volna. Így lesz ez most is. A véretekben van. Lesz. Vagy tudja a ló. Meglátjuk. De a háború elkerülhetetlen. Mert mindig is az volt. Főleg ha a Bajnok felbukkan. Van kérdés?

Kérdezi, és közben egy villanással feljut újra a korábban ülőhelyként hanszált tetőre, és újra leül.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 9:02 pm

Hosszan emésztette a kapott információt.
~ Szóval az őseim egy másik világból jöttek, én pedig félig angyal vagyok ~
Furcsa mód egyre kevésbé találta rémisztőnek a helyzetet. Ez meglepte. Viszont a fickó mondott valamit, ami reménnyel töltötte el. "Aki nem ember volt, az embernek álcázta magát."
~ Talán én is képes vagyok rá, és akkor mégsincs oda az egész eddigi életem. ~
- Azt mondod, hogy álcázták magukat? Nem tudod, esetleg én is meg tudnám csinálni valahogy?
Reménykedett benne, hogy képes rá, és abban is, hogy a különös alak esetleg tudja, hogy hogyan.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 9:24 pm

- Nos, az őseidnek sokáig tartott, hogy kitalálják, hogyan kell, de az őseid gyökerek voltak, neked meg már a véredben van. Csak higgadj le, és koncentrálj az emberi külsődre. Minél többször változol át, annál kevésbé lesz fájdalmas az átalakulás. De így legalább viccesebb a helyzet. Nem próbálsz meg repülni? A régi fénylények mindig olyan édesek voltak, mikor repülni tanultak...
Vigyorog a fickó, majd a fejéhez kap.
- Mekkora egy paraszt vagyok... Jézus ereje most segíts... Nem mutatkoztam be. Én vagyok a Vándor.
Vigyorog még mindig, eldobja a kezében lévő csikket, és új cigarettára gyújt.

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 9:40 pm

- Azt hiszem a repülés próbálgatását későbbre hagyom, egyelőre szeretnék visszaváltozni.
~ Szóval csak nyugodjak meg, és koncentráljak az emberi külsőmre. Menni fog. ~
Ahhoz képest, ahogy egy fél órája érezte magát, most egész nyugodt. Nem maradt más hátra, minthogy az emberi külsejére koncentráljon, és...

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 9:42 pm

Mikor Jason visszaváltozik, a Vándor elszomorodik.
- Na, így már semmi izgalmas nincs az egészben. Pfff...
Mondja, és ezzel elindul az épület széle felé.
- Na viszlát!
És ezzel eltűnik egy kékeszöld villanással...

Tárgy: Re: A Rendőrfőkapitányság Szer. Jan. 19, 2011 10:00 pm

Mikor visszaváltozik, hihetetlen elégedettség tölti el. Gyorsan felszedi azt az amorf kupacot, amit néhai ruházata alkot, majd igyekszik feltűnés nélkül elhagyni az épületet, - ami, mivel a tetőn van, már most lehetetlen vállalkozásnak tűnik - és hazaindul. Az épületből kiérve úgy dönt, hogy egy kiadós alvás után, valamikor a napokban éjszaka meglátogatja a Darmouth Memorial Parkot, és gyakorolja a repülést...
De mindent a maga idejében, először egy alvás, aztán majd lesz valahogy.