A 14-es móló

A 14-es móló a kikötő egyik legsötétebb helye. Néhány pocsékul védett raktár, csavargók, utcakölykök jellemzik a környéket. Ezen a részen folyik a szénszállítmányok kirakodása, ennek köszönhetően folyamatosan szálló szénpor ingerli az erre járók orrát.

Egy kocsma is található a móló elején, de aki nem ismerős a környéken, jobb, ha elkerüli - amennyiben nem akarja pár kőszéndarab társaságában meglátogatni az öböl fenekét... Üres zsebbel, természetesen.

Itt gyűlik össze az aljanép, a sunyi verőemberek, zseb- és torokmetszők, kábítószereket árusító sötét alakok, prostik... Ha valakit el akarsz tetetni láb alól, jó helyen jársz, itt pár fontért a legtöbben a saját anyjuk torkát is átvágnák. És a móló vize nagyon jól megőrzi a titkokat folyamatosan feketéllő, zavaros vizében...

Jack hazafelé tartott, fáradt volt az egész napos melótól. Ma se keresett meg egy teljes fontot, jól átvágta a munkaadó... Kissé csalódott volt, amiért az a kövér fickó lefutotta. Fene gondolta volna, hogy az a hájpacni ilyen fürge. Elgondolkodott, hogy a büdös munkásszállóra menjen, vagy a mólóvégi klimóban várja be a reggelt egy pár sör társaságában. Belenyúlt a pár napja összefércelt nadrágjának a zsebébe, előkotort pár mocsoktól ragadós pénzérmét, és végül a kocsma mellett döntött.

Séta közben egy üvegbe botlott. Le volt zárva, és lötyögött az alján még egy-két deci lötty. Jack lecsavarta a kupakot, és beleszagolt. Rum. Mi más lenne...? A kocsma helyett mégis inkább kiült a móló szélére, lelógatta a lábát, és nyakára hágott a félig kiürült üvegnek.

Jack lenyelte az utolsó kortyokat is az erős italból, feltápászkodott, és tántorogva hazafelé indult. Az üres üveget jó messzire behajította a vízbe, és élvezettel hallotta az öböl vizének csobbanását. "Egye fene, benézek még a Rákhalászba..." - gondolta, és a szállás bejáratánál visszafordult, hogy az alig száz yardnyira lévő ivóba térjen. Mielőtt belépett, meglazította a matrózbicskát a tokjában - ismerte a helyet. Körülnézett, levette viharvert, szénportól fekete kalapját, és benyitott. Rendelt egy sört, odadobott néhány érmét a kocsmárosnak, és beült a megszokott kis sarkába iszogatni.

Jackson iszogatott egy keveset, de a Rákhalász csendesebb volt a szokottnál, nem volt, ami felrázza, így lassan elbóbiskolt az asztalnál. Nem aggódott a néhány érméért, ami a zsebében maradt, tisztelték és ismerték már annyira, hogy tudja, reggel is ott lesznek...